Nemes Szabina: Picurka Tollasbál Altató

Nemes Szabina
Picurka Tollasbál
Altató

Szipogón borzolja szemöldökét
a picinyke Emberke.
Incselkedve kukucskál,
tágra nyílt szemekkel nevetve.

Gigászi sóhajjal
prüszkölve felelget mesémre,
pirinyó öklével
nóziját pihegőn tekerve.

Dörzsölgeti csillagszemét
hüppögőn könnyezve,
s nyakát nyújtogatja
dacosan dünnyögve.

Csigázva csavargatja
kunkorka hajtincseit.
Pufók alma formát ásítozik,
s egyet még szuszogva áhítozik.

Párna csücsköt csipeget,
ágyikóban kuporodva.
Olykor piheg pityogón,
halkan dalolgatva.

Fürkészve ficánkol
Mackófület csiklandozva,
s együtt képzeletben
indulnak a messzeségbe tova.

Száguldó ábrándpályán,
Aranyszőrű Paripákon vágtatnak,
S a fénypászmák
ágát-bogát, hűen követik.

A kis Lurkó szemmértékkel
arasznyi távolságot mér bolygók közt elképedve,
miközben pár tyúklépéssel
az Univerzumot, kalandozva átkelte.

Éteri muzsika körbe-szálldossa.
Gömbölyödve mocorog szelíd mosollyal.
Szobasarkokat hűen számlálva,
egyszercsak, ezer lehelettel megpihen.

Ott poroszkál körülötte
a huncut Álommanó.
Csöppnyi lábnyomát
szemrebbenve figyeli.

Karon fogva együtt
osonnak tova.
Útmutató kalauzát,
kíváncsian követi.

Gyermekded teremtés,
Hálósipka után matat,
Csillagfénnyel babrál,
Holdgolyóbist kutat.

Bíbelődve álomruhát akar.
Babusgatva szundizna már,
s a Picurka Tollasbálban,
kölyök táncot ropna andalogva.

Álomhintóján hopp, megérkezett
a bolygók közt kószáló Picinyke,
ki kopogtat az Álomvilág kapuján,
hogy engedjék már Őt is be…

2019.07.26.