Életünk során egy pillantás, egy jó szó, egy mosoly, egy szívességtétel, egy ölelés, vagy akár a másik ember puszta jelenléte, hangja, érintése, alkotása, szavai, elismerése, meghallgatása, jókor, jó helyen, mekkora ajándék tud lenni? Akkor is, ha adunk, és akkor is, ha kapunk. Lehet úgy is, hogy soha nem tudja meg a másik, hogy te segítettél neki, vagy nekem, vagy én segítettem neked vagy neki. Lehet akár gondolati szinten is, imával vagy mantrával, vagy egyszerűen csak jót kívánni másnak a saját szabad akaratát tiszteletben tartva, nem a mi akaratunkat ráerőltetve! Nem kell túlmisztifikálni a dolgokat. A telepatikus gondolathullám ereje hatalmas, és akár hisz benne valaki, akár nem, eljutnak a másik emberhez. Ezt világszerte több ezer sikeres kísérlet is bizonyítja.
Egyetlenegy dolog is akár, ha tiszta, igaz szándék vezérel, az egész életünkre hatással lehet, amit kaptunk vagy adtunk, akár gyógyító, sorsfordító pont is lehet számunkra vagy mások számára. Ugyanakkor, pusztító jellegű gondolat esetén önsorsrontó lehet, és a másik emberre is ugyanúgy hathat. Ennek tudatában érdemes végiggondolnunk, hogy mekkora felelősséggel tartozunk önmagunk és a világ iránt egyaránt. MOST ebben hiszek. Nem muszáj egyetérteni velem, és szeretni sem kell mindenkinek. Tiszteletben tartom, ki hogyan vélekedik. Netán, ha nem is sikerül mindig szem előtt tartani ezeket a felismeréseket, attól még magunkban hordozhatjuk. Legalábbis én törekszem rá tudatosan, ahányszor csak tudom, szándékomban áll így élni… Tanulom.