Szabina: ElefentkE

Nemes Szabina:
ElefentkE

Egyszer egy este,
megjelent elmélyedve,
eme egészen kerekded,
elevenkék Elefentke.

Élete képletét
Éberen elfeledte,
Ezért elképedve,
Megszeppenve, eltekergett.

Éj-kék Éjtengerén,
ékes Édenkertben,
egy eperlevélen énekelve,
merengésbe kezdve,
Élete értelmét kereste.
Elmélkedve,
félelmét elengedve, megfejtette:
El kell menjen messze-messze,
szendergés helyett, felébredve,
Lélekmélynek, „rengetegbe”.

Énjének feltett
kérdésekkel,
ezekre meglelt
feleletekkel
értette meg:
lényének lényegét,
és szerette meg, Létének egészét.
Ebben emelkedett ezer léptékkel,
énje-féle, feje felé…