Nemes Szabina:
Ugorgyánom
Rajtam van a pruszlikom,
nyakamban a kecelém,
lábikrámon fuszeklikre
Puliszkám, rápöttyenik épp!
Csetreszemben tengerik,
ibrikemben habtejem,
gyúródeszkán langallóm hál,
pitlikémben teafű áll.
Zsizsa még a pörkölt magom,
tutyellámat ropogtatom,
herőcéket majszolgatom,
fuszulykámat babusgatom.
Sufniba is teszek párat,
szütyőkémbe dobok hármat,
lesz még benne Tócsni is,
Susinka, fahéjjal is.
Kredencemet mosom máris,
mi a menünyomtól háklis.
Tele már a stelázsi,
morzsanyomom hiányzik…
Ujjamon a mátkagyűrűm,
tarisznyám a vállamon,
araként a kozmásommal,
nászutunkra indulunk.
Hejj, gumicsellonk átázhat!
Hú, szedjük már az irhánkat!
Gyalogfészer nyitva áll,
s a mennydörgés ránk kiabál…
Pitvaron a sámlikon,
libasorban a tikokkal,
csibirkák és százszorszép közt,
égbemászó mellett,
dallikózik szontyolodva,
pereputtyom, kutyusom és cicusom,
hisz’, visszavárva búcsúzkodnak:
mert ők engem így szeretnek,
engem soha nem felednek!
Millye van a tenyeremben,
ugorgyán az éggömb fele,
le-le-le-le letyefetye!
2017.