Nemes Szabina: Kikeletvilág

Nemes Szabina:
Kikeletvilág

Nézd, mennyi szép virág!
Itt a tavasz!
Tarka rét és jó barát,
színes fák és napsugár,
zöld határon fénylik már a Napvilág!

Rügyet bont a fák birodalma,
előbújtak a zöld levelek,
minket megajándékozva.

Búcsút int a Hóapó, jöhet
most már Tavaszanyó!

Bárányfelhők úsznak az égen,
énekes madarak dalolnak, ekképpen:
Csipp- csirip- csipp- csirip,
kikacsint a március és április,
legvégül a tavaszban a május is.

A kis mókus fent ugrál a fán,
mogyorót majszol mancsából, szaporán.

A fürge hód a víz alatt,
fogával, fatörzsből várat farag.

A barna medve felébred téli álmából,
mélán nyújtózkova ásít jó nagyokat:
Brumm-a brumm- a, brummmárooooom.

Sétálva rátalál egy méhkaptárra.
A méz után szimatolva,
hirtelen felkiált: – Jujjujuj!
Megcsípte a nyelvét, ki más? Hát a darázs!
Kellet nekem mézre vadásznom?
Brumma…brummma…brühühüüü…

Kellett kíváncsiskodnod te mamlasz?
– Zummm- zili zumm- zili zummm-zili zummm zummm zumm!

De én…én csak, éhes voltam…
Brumma brumma brühühüüü…

Hi- hi- hi, hát így jártál ma!
-Zummm- zili zummm – zili zummm zummm zummm.

Szurkált vissza fölényesen,
majd tovaröpült a kaptár felé,
a csíkos hátú, szúrós nyelvű darázs.